Reggeli mellett mesenézés a táblagépen, ebéd közben mobilozás, este néhány TikTok vagy Instagram videó és értelmetlen görgetés a közösségi oldalakon. Ez esti meseolvasás, társasozás vagy mélyebb gyermek-szülő beszélgetések helyett, a közösségi hálózatok terjeszkedése miatt a gyerekek paradox módon antiszociálisan viselkednek. Hogy lehet ezen változtatni?
Az internet- és közösségimédia-függőség valóságos, és messze nem csak a felnőttek problémája. Egyre nagyobb mértékben érinti a tinédzsereket, sőt a kisgyermekeket is, akik még nem képesek befolyásolni a mobiltelefonok és számítógépek jelenlétét az életükben. A leterhelt szülők a munkából hazatérve fáradtak, ezért gyakran folyamodnak a táblagépes mesékhez és megengedik gyermekeiknek, hogy böngésszék a közösségi oldalakat amíg ők pihennek.
A gyerekekkel töltött minőségi idő ezzel szűkül, a szülői hozzáállás következtében a gyerekek néha ügyesebben használják a telefont, mint a bilit. A józan ész vörös jelzőlámpája azonban villog, és arra figyelmeztet, hogy ez a nevelési mód előbb-utóbb következményekkel jár.
Társas intelligencia felépítése
A társas intelligencia kisgyermekkorban kezd kialakulni, az ún. preverbális időszakban, vagyis még mielőtt a gyermek kiejti első szavait. Közvetlenül a születés után a csecsemők kezdik érzékelni a körülöttük lévő világot, és nap mint nap fejlesztik ezt a megfigyelőképességet. Figyelik a szülők és emberek arckifejezéseit, gesztusait, értelmezik hangjuk tónusát. Képesek megkülönböztetni a jó és rossz embereket és 18 hónapos korukban már teljes mértékben kommunikálnak környezetükkel. Ettől az időszaktól számítva beszélhetünk a társas intelligenciáról.
A gyerekek másolják a szülők viselkedési mintáit, ami a későbbiekben saját viselkedésükben és tetteikben is megmutatkozik. Ha féléves csöppségének az ebéd készítése során odaadja a táblagépet, ne legyen meglepve, ha idősebb korban inkább a kedvenc meséjét választja beszélgetés helyett. A társas intelligencia leginkább akkor kezd akadozni, amikor a gyermek találkozik a közösségi hálózatokkal és online világgal, amely első látásra nagyobb és érdekesebb.
Online vs. offline világ
Az elmúlt években a társas intelligenciát főként a közösségi hálózatokkal és az online, azaz internetes világgal hozzák kapcsolatba. Az online világ első pillantásra biztonságosnak tűnik, mert a gyerekek négy fal között lapulnak, ahol semmi sem fenyegeti őket. Nyugodt környezetben mesét néznek, játszanak, később osztálytársakkal, barátokkal kommunikálnak, új barátságokat kötnek... Ami azonban a virtuális világban nem okoz nekik problémát, az okozhat a személyes kapcsolattartásban gond lehet.
A valós érzelmekre és megnyilvánulásokra való reagálás, valamint a nyilvános kifejezésre való képtelenség csak töredéke annak, ami a közösségi hálózatokon nevelkedett gyermekeket érintheti. Mindebben szerepet játszik a szülők gyermekeik iránti érdeklődésének hiánya. Ezért szükséges bemutatni a gyerekeknek az offline világot, kiemelni annak előnyeit, és minél több időt együtt tölteni, a családtagok és barátok társaságában.
A társas intelligenciát nem lehet a közösségi hálózatokon felépíteni
A közösségi hálózatokon a gyerekek eltérő készségeket gyakorolnak, mint amelyekre a szemtől-szembeni beszélgetések során illetve a való világban szükségük van. A Londoni Egyetemen végzett kutatások azt is kimutatták, hogy a 12-17 éves gyerekeket szorongás és kellemetlen érzés gyötri az új baráti kapcsolatok megkötésékor. Bár a válaszadók azt állítják, hogy a közösségi oldalaknak köszönhetően gyakrabban lépnek kapcsolatba barátaikkal, a köztük folytatott beszélgetések nem teljes értékűek.
A kutatás eredménye egyértelműen azt mutatja, hogy a gyerekeknek nem közösségi hálózatokra, hanem szociális készségekre van szükségük. A Facebookon, Instagramon vagy Tiktokon eltöltött időmennyiség következtében nem fejlődik ki kellően a társas intelligencia, amelyre szükségünk van a véleménynyilvánítás, bűntudat nélküli elutasítás során vagy egy boldogtalan, előttünk könnybe boruló ember támaszaként.
Minden a családban kezdődik
Az Önnek gyermeke is túl sokat lóg a közösségi hálózatokon? A gond nem a gyerekben, hanem a felnőttben van. Edward WengLok Chan a Malajziai Pszichoterápiás Egyesület pszichoterapeutája szerint a probléma gyökere a családon belüli kommunikáció hiányában rejlik. Ennek következtében a gyerekek más kommunikációs formákat keresnek, és végül a közösségi hálózatokon kötnek ki. Bár kapcsolatban állnak társaikkal, ennek a kommunikációnak jelentős hiányosságai vannak, hiszen nem kell azonnal válaszolni, tehát a válasz átgondolható sőt akár figyelmen kívül is hagyhatják a teljes beszélgetés fonalát. Az online világban nem képesek dekódolni a beszélgető partner arckifejezését, gesztusait, érzelmeit, elzárkóznak a társaságtól és az egyedüli menedékhely számukra az okoseszköz.
A gyerekeknél fokozatosan csökken a reagáló képesség, amely elsősorban a személyes kommunikáció során fejlődik. Az elutasításra nem reagálnak adekvát módon, visszahúzódnak, megsértődnek, sírnak, mivel nem szokták meg, hogy valamit megtagadnak tőlük. A társas intelligencia hozzájárul a kommunikációkészség fejlesztéséhez, az emberek aktuális hangulatának felméréséhez, a problémamegoldó készség gyakorlásához, egy szóval megtanulunk teljesen másképp reagálni az emberekre, mint sem egy üzenet figyelmen kívül hagyásával, megjegyzés törléséve, személy letiltásával, ill. visszavonulással. Az általunk fenntartott kapcsolatok minősége hatással van testi és lelki egészségünkre is. A fiatalok körében egyre gyakrabban előforduló lelki problémák pedig szorosan összefüggenek a közösségi oldalakon eltöltött idővel.
Hogyan támogathatjuk a társas intelligenciát?
A gyerekek nagyon érzékeny személyiségek, akik szivacsként szívnak magukba mindent, ami körülöttük történik. Számos módja van a társas intelligencia támogatásának:
- Beszélgessen gyermekével születése óta, még akkor is, ha pár hónapig csak némán figyeli Önt. Írja le a csöppségnek minden tevékenységét, mutasson arra, ami lát, válaszoljon a csecsemő gagyogására. A gyerekek minden arckifejezését, gesztusát figyelik. Ez soha nem helyettesítheti egy tv karakter.
- Legyen igazi példakép, ne csak sikereivel büszkélkedjen gyermekei előtt, de vallja be a hibáit is. Tudassa velük, hogy a kudarc az élet része. Fontos, hogy megtanulják kezelni a győzelmeket és a veszteségeket, szembenézennek velük, álljanak ismét fel és lépjenek tovább.
- Ne hagyja figyelmen kívül gyermeke érzéseit, de a sajátjait sem. A társas intelligencia kéz a kézben jár az érzelmi intelligenciával, és mindkettőt a gyerekek megtanulhatják. Figyelje gyermeke hangulatát, boncolgassák érzéseit, még akkor is, ha a gyerkőc nehezen beszél róluk.
- Felejtse el a büntetéseket és a jutalmakat. Mobiltelefon-tiltás egy rossz jegyért? Szuper drága tornacipő kitűnő értékelésért? A büntetés és jutalmazás módszere visszaüthet, mert gyakran hazugsághoz és elidegenedéshez vezet. Valódi érzések eltitkolását eredményezheti a gyermeknél, aki a megértést a közösségi hálózatokon keresheti.
- Ösztönözze az igazi barátságok építését. Az első kapcsolatok a játszótéren alakulnak ki. Buzdítsa a gyerekeket a valódi kapcsolatokat kiépítésére, a lehető legtávolabb a közösségi hálózatoktól. A szöveges üzenetek, fényképek és videolinkek küldése rendben van, ha közben valódi életet is élnek. Érdeklődjön gyermeke mindennapjairól, és arról, hogy néznének ki, ha egyik napról a másikra internet nélkül maradnának. Ha túl sokáig haboznak a válaszadással, valószínűleg problémájuk van.