7 perc Tudjátok, mit csinálnak általában a húsvéti időszakban a mackóink? Játszanak és mókáznak, akár csak a többi gyerekek. Idén viszont az ünnepek másról szóltak. Oli sosem hitte volna el, hogy a húsvéti locsolkodásnál lehet valami szórakoztatóbb.
„Oli, már ezerszer megmondtam, hogy a világért sem megyek ki a házikóból,“ hangoskodott Milli a gyerek házikó padlásáról, ahová kistestvére elől bújt el. A házikó valóban gyönyörű volt, tetejét piros tetőcserép imitáció ékesítette, belsejében konyhasarok bújt meg, kívül terasz várta a vendégeket, akik az elektromos csengővel jelezhették érkezésüket. Millinek most egy tökéletes rejtekhelyet biztosított. Húsvét hétfőn ugyanis mindenki a környéken locsolkodott és korbácsolta a lányokat.
„Milli becsszóra ígérem, hogy most nem öntelek le egy egész vödör vízzel, mint a múltkor. Meglepetésem van a számodra. De ahhoz végre le kell jönnöd a padlásról,“ ígérgette Oli és türelmesen áldogált a padlásra vezető létra mellett.
De Milli most szívesebben olvasta volna az univerzumról szóló könyvét vagy álmodozott volna a távoli galaxisokhoz való repülésről. Erre most mit csinál? Alkudozik és védi az erődjét. „Nem hiszek neked, biztos megint ugratni akarsz! Miért nem hagysz végre békén ezzel a locsolkodással? Az idén úgy sem tartogatok cserébe semmit a számodra.“
„De igenis tartogatsz, láttalak csomagolni az édességeket és a húsvéti tojásokat,“ ellenkezett Oli.
„De az nem a te húsvéti ajándékod!“ mondta hangosan Milli.
„Akkor kinek készítetted?“ kérdezte Oli. „Annyi minden volt a csomagban, hogy az egész erdő jól lakna vele!“
„Brúnónak!“ mondta diadalmasan a kis mackóhölgy.
„És Brúnó már megöntözött?“ kérdezte csalódottan Oli. Biztos volt ugyanis abban, hogy ő lesz az első. Már kiskora óta mindenben az első akart lenni. De most nem ment a fejébe, hogy az ügyetlen kistestvére, aki még az elronthatatlant is elrontsa, kielőzte volna. Ez nem lehet igaz... „A kis ügyetlenke?“
„Hmmm, igen, reggel egy kis vödör vízzel megöntözött,“ mondta zavartan Milli.
Olit ez nem hagyta nyugodni. Hiszen amikor ma reggel felébredt, Brúnó még szunyált. Mikor sikerült neki megöntözni Millit? És mikor vette át Milli a vizes ruháit?
„Nehazudj Milli! Tudod, hogy azt nem szabad!“ figyelmeztette őt Oli, mivel sejtette hogy nem mond igazad.
„És te talán nem hazudsz? Azt mondod, hogy megakarsz öntözni és közben egy hatalmas vödör vízzel vársz odakint?“ Milli eszes volt és mindenre képes volt érvelni.
„Hát jó, igazad van, leakarlak önteni, de csak egy kicsit. Csak néhány csepp és elég, ígérem! És ráadásul itt van az a meglepetés az udvaron,“ vallotta be Oli. „De előbb áruld el, hogy is volt azzal a Brúnóval és az édesség kupaccal.“
A házikó padlásán csend lett. Olyan csend, hogy a kisegér cincogását is hallani lehetett volna. Egy pillanat múlva Milli megszólalt: „Való igaz, hogy Brúnó egy csepp vizet sem öntött rám. Hiszen ismered, ő túl esetlen és lustácska ahhoz, hogy kergessen. Ezért megállapodást kötöttünk és cserébe finomságokkal ajándékoztam meg.“
„Milyen megállapodást?“ kérdezősködött Oli.
„Megígérte, hogy húsvétkor békén hagy és ezért jutalomban részesült,“ vallotta be Milli.
„Ó, az a gyáva!“ kiáltott fel dühösen Oli. „És hol maradnak a húsvéti hagyományok? A jutalomért tenni is kell valamit. Sőt néhány sor verset is elszavalni! Én az egész múlt héten magoltam a húsvéti verseket és azon gondolkodtam, hogy tegyem a locsolkodást szebbé és vidámabbá. És erre jön Brúnó, aki megkapja az összes édességet miközben egy ujját sem mozdította?“
Oli csalódottan távozásnak indult, amikor meghallotta Millit a létrán: „Hát jó. De ígérd meg, hogy nem leszek csurom vizes.“
A mackó egy pillanatra tétovázott majd azt válaszolta: „Remek, de először keressük meg Brúnót.“ Elindultak hát együtt a játékkonyhák osztályába, ahol kistestvérük általában tartózkodni szokott. A főzés ugyanis nagyon a kezében volt. A többi tevékenységgel nem igen barátkozott.
„Brúnó, hol vagy?“ kiabált Milli teljes torkából.
„Gyere velünk játszani az udvarra. Meglepetésünk van számodra!“ kiáltott Oli, amikor észrevette a földön a húsvéti csoki eldobott papírját. Persze üresen...majd körülnézett és még egy papírra lelt. És még egyre. Két méterre odébb még egy papírt hevert. Millivel egymásra néztek. Már sejtették mi történt.
Óvatosan lépegettek követve az édes nyomokat. Minél több volt belőlük, annál közelebb voltak a csendes zokogáshoz. Igen, sajnos Brúnó volt az. Szerencsétlenül feküdt a kiságyában és sóhajtozott. Elsőnek Milli szaladt hozzá és ijedten kérdezte: „Mi történt bátyó?“
„Fáááááj a pocakom...“ panaszkodott a szerencsétlen mackó.
„Te megetted a húsvéti csomagban lévő összes édességet?“ kérdezte szörnyülködve Oli.
„De annyira finomak voltak,“ nyöszörgött ismét Brúnó.
„Brúnó, te mohó! Nem tudod, hogy az édességet több napra kell elosztani?“ szidta Milli a kistestvérét, majd Oli felé fordult és parancsba adta: „Azonnal gyógynövény teácskát kell készítenünk, például kamillából, az jót tesz a fájó hasnak. Brúnó, most sokat kell innod, mert a szervezeted dehidratálódott.“
„De....Mi? Devidratált? Mi köze a vidráknak ehhezaz egészhez?“ nem értette Oli.
„DE-HI-DRA-TÁLT! Ezt szokja mondani a doktor bácsi, ha valaki sok folyadékot veszített a testéből,“ magyarázta Milli. Brúnó mindig túleszi magát és ráadásul keveset mozog. Ilyenkor egy-kettő meg van a baj. Hozunk néhány párnát, hogy ne feküdj teljesen vízszintesen. A gyomrod olyankor lassabban dolgozik és tovább tartana neki megbirkózni azzal a rengeteg édességgel, amivel tele tömted. Pocakodra melegvizes palackot helyezünk, az kellemes meleggel simogatja majd a hasadat.“
Brúnó sóhajtott egy nagyot, majd készségesen kortyolt egyet a teából, amit Oli hozott neki. „Sajnálom, hogy elrontottam a húsvéti ünnepeket,“ mondta bocsánatkérően a fájdalomtól sóhajtozó mackó. „Úgy kell nekem. Most az édességek helyett szépen eszegethetem a kétszersültet és iszogathatom a tiszta vizet.“
„Legálább fejedbe vésed, hogy nem helyes túl sokat enni egyszerre. Én pedig megígérem, hogy soha többé nem fogok semilyen macit megvesztegetni holmi édességgel. Tudhattam volna, hogy egyszerre felfalod. Tehetünk egy próbát a szóda bikarbónával is, az felgyorsítja az emésztésedet. Ha a fájdalom nem múlik, elmegyünk édesanyával az orvoshoz,“ okoskodott tovább a kis mackó-lány.
„De hogy ne legyél szomorú, idehozom a szobácskába a húsvéti meglepetésemet, hogy együtt játszhassunk,“ ajánlotta fel Oli vidáman. Majd egy pillanatra eltűnt és egy hatalmas dobozzal tért vissza. „Ezt a játékboltból hoztam, vadiúj“. Megfordult és valamit építeni kezdett. A szőnyegen néhány perc múlva egy kék vízi pálya tündökölt egy heggyel és tóval a közepén. Amikor a macik jobban szemügyre vették, meglátták a hegyi csúszdát, hidakat és hajókat valamint a négy kis állatot – mackót, vízilovat, békát és kiskacsát. „Ez elképesztő!“ kiáltott fel izgatottan Milli.
„A legjobb még csak most jön,“ mosolygott Oli és feltöltötte a hegyi vízi pályát vízzel. Vízi pumpa segítségével a víz elkezdet áramlani és a hajók mozgásnak indultak. „Ez egy vízi pálya. Gyerünk versenyezni! Minden alkalommal ha veszítesz, odakint megöntözlek,“ vicsorított egyet a vidám mackó. Milli vette a lapot. Sosem hátrált meg semmitől.
És hogy nyert-e? Természetesen, számtalanszor! De öt alkalommal bizony bőrig ázott. Oli pedig vele együtt, hiszen nem ő nyerte az összes kört. A végén mindhárman sokat nevettek és egyáltalán nem volt baj, hogy még a fülük mögött is víz folyt. De ami a legfontosabb, hogy Brúnó hasfájása estig elmúlt. Már szemezgetni kezdett édesanya sütijével, de most sokkal jobban odafigyelt a mennyiségre. :)
