Az elmúlt évszázadok babonái: Miben hittek a szülők a múltban?

Zsírban fürdetés, alkohol a gyerekeknek, veszélyes dajkák. A múltban az emberek szerte a világon hittek a gyermekneveléssel kapcsolatos különféle babonákban. A cikk elolvasása után valószínűleg örülni fog, hogy a 21. században él, és a hosszú távú szoptatás már nem okoz vakságot.

Alvás és égtájak

A 19. században a babona az áltudomány mögé bújt. Az egyik tévhit például az volt, hogy ha alvás közben a csecsemő feje észak felé van fordítva, az szerencsét hoz. A magyarázat egyszerű és hihető volt – a tudósok úgy vélték, hogy a Föld elektromos mezeje befolyásolja az ember idegrendszerét, és ha alvás közben a gyermek feje északra van fordítva, az bevonzza a szerencsét. A kutatás végkifejletét nem tudjuk, mint ahogyan azt sem, hogy miért csak a gyerekekre vonatkozott ez a hiedelem.

Szabad út az alkoholnak

Manapság felháborító látni egy terhes nőt alkoholt fogyasztani, de valaha erről a társadalom másképp vélekedett. A lakosság körében egészen 1973-ig (!!!) az volt az uralkodó vélemény, hogy a terhesség alatti alkoholfogyasztás nem káros. A 17. században az alkoholfogyasztást kimondottan ajánlották a hányingerrel küszködő kismamáknak. A reggeli rosszullétek gyógyszere a vízzel hígított bor volt. A 15. században a bort nem is hígították.

Alkohol a gyerekeknek

A gyerekek is fogyasztottak alkoholt. A 17. században az Amerikai Egyesült Államokban olyan elterjedt volt az alkoholfogyasztás a gyerekek körében, hogy sok gyermek függővé vált. Akkoriban még a tekintélyes Harvard Egyetemnek sem kellett szégyenkeznie, hiszen sörfőzdével rendelkezett, és termékeit a hallgatók nemcsak előadások után, de előadás közben és előtt is fogyaszthattak. Akkoriban úgy vélték, hogy az alkohol jótékony hatással van az egészségre, akkor miért ne adhatnánk ezt a csodaszert a gyerekeknek is?

Víz helyett zsír

A baba rendszeres és alapos ápolása régen is fontos volt, de kicsit másként álltak hozzá. A 19. század végén a szülők különböző tanácsokat kaptak a baba fürdetésével kapcsolatban, és különösen a tapasztalatlan szülők voltak meggyőződve arról, hogy a disznózsírban, olívaolajban vagy vajban való fürdetés az igazi. A születés utáni első héten a baba bőrét bevonat védi és a zsírban való fürdetés ezt a bevonatot volt hivatott eltávolítani. Csak egy hét elteltével lehetett biztonságosan vízben fürdetni a kicsit.

Autósülés helyett kosár

A közúti biztonságban az 1950-es évek óta jelentős előrelépést tettünk. Az 50-es években sok autóban nem voltak biztonsági övek sem autósülések. Szerepüket egy másik érdekes tárgy töltötte be, a bevásárlókosár, amelybe belehelyezték a gyereket és így tették az autóba. Ez nem csupán néhány bölcs fej találmánya volt, hanem az Egyesült Államok Egészségügyi Minisztériumának hivatalos tanácsa is.

Ölelni tilos

A 19. és 20. század fordulóján élő John Watson, amerikai pszichológus és viselkedéskutató, azt állította, hogy a gyerekeket felnőttként kell kezelni. Elmélete szerint az oktatás során nem szabad megnyilvánítani a szeretetet, beleértve az ölelést és simogatást. Mindez kényeztetésnek számítót és boldogtalansághoz vezethetett. Ezeket a "praktikákat" rossznak tartották, az így nevelt gyerekek pedig egyszerűen rossz modorúak voltak. A megengedett érintések közé tartozott a homlokcsók, a fejsimogatás és a kézfogás... ébredés után.

Veszélyes dajkák

A múltban a jobb módú családokban az anyákat szárazdajkák segítették, a szoptatós dajkák pedig szoptatták is a gyermeket. Az uraság azonban attól tartott, hogy a dajkák rosszindulatúak, nem törődnek a gyerekekkel, és egyetlen céljuk, minél több pénzt beszedni a családtól. Ezért az anyák folyamatosan figyelték a dajkákat, de még így sem lehettek biztosak abban, hogy a baba valóban boldog-e illetve biztonságban van-e a dajka mellett.

Kisdedkor nélkül

A feljebb említett pszichológust, John Watson-t a gyarmati Amerika inspirálhatta, ahol hasonló véleménnyel voltak, mint ő – a gyerekeket kis felnőtteknek tartották. Azt várták el tőlük, hogy több fejlődési szakaszt ugorjanak át, és korai életkorukban felnőttként viselkedjenek. Nem véletlenül voltak abban az időszakban hosszú és keskeny bababölcsők. A gyerekek nem tudtak bennük megfordulni csak a lábukat nyújtani, ami az első lépések megtételének előrehozatalát volt hivatott elősegíteni. Az amerikai gyarmatosítás időszakában a szülők hosszú ruhák viselésével próbálták megakadályozni a kisdedkort azzal a céllal, hogy a gyerkőc minél hamarabb felálljon és járni kezdjen.

Az anya az oka mindennek

A 18. és 19. század fordulóján az embereknek (és az orvosoknak is) elég bizarr nézeteik voltak az anya és a gyermek egészségi állapotára vonatkozóan. Ezek szerint az utódok egészségi állapotát jelentősen befolyásolta milyen helyzetek szemtanúja volt a kismama és milyen érzéseket váltott ki benne ez a látvány. A boldogtalan édesanya beteg gyermeket hoz a világra. A gyermekkori kólika mögött egy dühös anya áll és a több mint 9 hónapon át tartó szoptatás agykárosodáshoz vezet a babánál és vakságot okoz az anyánál.

Ahány korszak annyi nézet. Némelyek napjainkig fennmaradtak, másokon csak hitetlenkedve csóváljuk a fejünket. Ezek a "jó tanácsok" azt bizonyítják, hogy nem kell feltétlenül mindent elhinnünk és néha jobb a megérzéseinkre hallgatnunk illetve hiteles forrásokra alapoznunk. A nagyszülők és tapasztaltabb testvérek vagy barátok tanácsai szintén felbecsülhetetlenek, persze ha nem próbálnak minket meggyőzni arról, hogy egészségünk megőrzése érdekében lefekvés előtt egy pohár tej helyett egy üveg bort igyunk.