4 perc A tavasz sok napsütéssel kedveskedett az idén. Természetesen a Mackóink is élvezték a csodálatos időjárást. Brúnó viszont csak nehezen ébredezett a téli álmából. Mégis csak ez volt az év kedvenc időszaka és a kályhánál olyan jóóóó szundikálni.
„Gyerünk játszani! Irány a szabad!“ szaladgált örömében Oli. Ezt teszi minden reggel, amikor ragyogni látja a napot. Brúnó valamit mormogott, Milli már az ajtóban állt, kezében a növénygyújteményével, lábán a görkorcsolyával. „Odakint megvárlak, de előtte egyél valamit. Édesanya mogyoróvajas fonott kalácsot készített reggelire,“ intette Milli Olit és már kint is volt maga után csapva az ajtót.
„Fonott kalács?“ Hangzott el a kályha mellől. „Azt kérek.“ Elindult reggelizni Brúnó.
„Figyelj Brúnó, mit szólnál egy játszótérhez a házunk előtt?“ Kérdezte Oli Brúnót reggelizés közben.
„Csúszdával? Tudod, hogy én imádok csúszdázni!“ Derült jókedvre Brúnó.
„Csúszdával, hintával, homokozóval, egyszóval mindennel. Hiszen valakinek le kell tesztelni a gyerekjátékokat és egy kalandor semmitől sem hátrál meg! Brúnó nincs más választásunk mint hogy áldozatot hozzunk, egy saját játszóteret építsünk és reggeltől estig csúszdáznunk és játszanunk kell.“ Mondta Oli Brúnónak és fejére helyezte a kedvenc védősisakját. „És a tricikliket és rollereket is próbára tesszük.“
Brúnót öröm töltötte el. „Rendben, én még egy kicsit pihenek. Ez a nyári időszámítás valahogy fárasztó a számomra. Keltsél fel, ha megérkezel a csúszdával együtt.
Oli rápattant a bringájára és már pedálozott is az erdőn át. Útközben Milli új barátjával, Samu sünnel találkozott, aki majdnem kiszúrta a gumiját.
„Samuuuuu. Lesz egy játszóterünk. Gyere majd át hozzánk játszani.“ Hívta meg Oli Samut.
„És lesz csúszda is?“ Kérdezte Samu.
„Természetesen. Milyen lenne egy játszótér csúszda nélkül. Hívd meg a többieket is. Nagy buli lesz.“ Mondta Oli és már hajtott is tovább a játékboltunkhoz. Samu eközben végigjárta az erdő lakóit. Az új játszótérről szóló hír gyorsan terjedt az erdőben. „Csúszda is lesz?“ Kérdezte Vöröske, a róka. „Na ná, hogy lesz!“ Mondta Samu.
Amikor Oli hazaérkezett, nem hitt a szemének. A környék valamennyi állatkája ott várakozott. És mindegyikük csúszdázni szeretett volna. „De hát egyszerre nem férünk rajta el.“ Szomorúan állapították meg. „Ez könnyedén megoldható, felváltva csúszunk majd.“ Oldotta meg a hatalmas problémát Milli.
Oli nyomában megérkezett a játékbolt szállító autója az új hintával, csúszdával, homokozóval, házikóval, mászókával, kerti asztalkával és medencével. „Megérkezett a csúszdám!“ Pattant fel ágyából örömében Brúnó. Kissé morcos volt látva a türelmesen várakozó állatkák hosszú sorát. „Ez az én csúszdám. Én nem akarom senkivel sem megosztani.“ Mondta Brúnó az állatkáknak. „Brúnó, ne légy már ilyen önző. Nézd mennyi játék van a játszótéren, mindenki kedvére szórakozhat. Amíg Vöröske csúszdázik, te hintázhatsz és Samu készítheti a homok sütiket. Ne aggódj, készítek egy játszó tervet.“
Milli máris megragadta a jegyzetfüzetet és részletes tervet készített. Ez az ő világa, hiszen imád tervezni és szervezni. A geniális tervének hála mindenki remekül szórakozott. Brúnó nem morgott többet és nagyon megkedvelte a homok sütik készítését, hintázást és mászókázást. „Látod Brúnó! Milyen jó és helyes dolog osztozkodni a barátokkal. Nincs is jobb móka annál, mint együtt játszani. Ráadásul, ha reggeltől estig csak csúszdáznál, fájna a segged.“ Nevetett fel hangosan Milli. Így tettek szert Mackóink az első játszóterükre, ahol az erdő állatkáival közösen minden nap fantasztikus mókában volt részük.
