5 perc Május első vasárnapja az édesanyáké. Természetesen ezt Mackóink is tudják, csak az idén valahogy megfeledkeztek róla. Még szerencse, hogy Milli nem veszítette el lélekjelenlétét, így végül a Mackók mosolyt varázsoltak édesanyjuknak arcára és együtt ünnepelték e gyönyörű napot.
Mackóéknál a vasárnap ismét álmosan és lustán indult. Mackó mama készítette a vasárnapi ebédet, amelynek illatát három tisztáson át is lehetett érezni, Oli a térképet böngészve távoli helyekről álmodozott és Brúnó még ki sem mászott a meleg ágyából.
Nem úgy Milli, aki már korán reggeltől készítette az ünnepi ebédet. Amíg az étel készült, Milli könyvolvasással ütötte el az időt. Most történelmi ismereteit bővítette, imádta az ókori Rómáról és Görögországról szóló történeteket, már fejből fújta a görög és római mitológiában szereplő istenek és istennők nevét (azok a gyerekek, akik még véletlenül nem tudják, a mitológia tulajdonképpen történetek továbbmondását jelenti, csak nem mackók, hanem természetfeletti tulajdonságokkal rendelkező istenek és istennők szerepelnek bennük).
Annak ellenére, hogy szép napnak bizonyult e vasárnap és ebéd után a délutáni sétára készült mindenki, Milli valahogy nem érezte magát jól a bőrében. Nem, nem fájt sem a mancsa, sem a pocija, csak olyan érzése volt, mintha valamiről megfeledkezett volna. Emlékezetben visszapörgette a délelőttöt, ahogy felkelt, megmosakodott, fogat mosott, reggelizett...
„De hiszen semmit sem hagytam ki,“ morgott az orra alá hangosan és próbálta elhessegetni a furcsa érzést. Néhány perc olvasás után ez sikerült is neki. Ismét Olümposz hegyén barangolt és szinte beleélte magát a mítoszba, amelyben Zeusz, Poszeidón és Hádész megosztották a világot. „Anyjuk, Rhea istennő tiszteletére, az ókori Görögországban általában három napig át tartó ünnepeket tartottak,“ olvasta hangosan Milli, amikor hirtelen felugrott és homlokon csapta magát a kis mancsával. „Hát persze, már tudom miről feletkeztem meg, hiszen ma van május első vasárnapja!“
Feltűnés nélkül elcsalta Olit a térképtől, majd együtt mentek felébreszteni Brúnót. „Már csak egy kanállal...“ mormogta Brúnó ahogy ébredezett, míg végül tudatosította, hogy az ágyában van, nem pedig a pohár méz mellet, amelyről édes álma szólt. Mérgesen kérdezte testvéreit, miért ébresztették fel a gyönyörű álom közepette. „Teljesen elfeledkeztünk arról, hogy ma van május első vasárnapja,“ kezdte magyarázni Milli. „Na és akkor mi van? Majd jön a második, harmadik és a negyedik vasárnap is,“ mondta érthetetlenül Oli. „És azután az ötödik és hatodik,“ okoskodott Brúnó.
„Fiúk,“ sóhajtott Milli, „május első vasárnapja Anyák napja. Emlékezzetek csak vissza, hogy tavaly ilyenkor édesanyának ajándékot vettünk és verssel köszöntöttük! Idén teljesen megfeledkeztünk az ünnepről. Ma van AZ a vasárnap.“ A két fiú maci meglepődve mondta: „Mit fogunk csinálni?“ „Ne aggódjatok, már mindent átgondoltam, még valahogy menthető a helyzet,“ nyugtatta a két mackó srácot Milli. És úgy is volt.
A közös ebéd után jött a közös séta, amelyen csak Oli és Mackó mama vettek részt. A séta fő célja medve mama figyelmének az elterelése volt. Brúnó felajálnkozott, hogy elmossa az edényeket. Medve mama ezt roppant furcsának találta, hiszen nem tartozott Brúnó szokásai közé az önkéntes házi munka, de boldog volt, úgy gondolta, hogy végre egy kissé nőtt a felelősségtudata. Ti már biztosan sejtitek, hogy a mosogatáson kívül meglepetést is készített édesanyjának, mégpedig egy finom torta formájában. Csoki krémmel a tetejére az Édesanyának feliratott írta (az É betűt vagy ötször átírta, mert sosem volt neki elég tökéletes. Milli szerint ezt szándékosan tette, hogy több krémet ehessen).
Milli szintén otthon maradt, kibeszélte magát, hogy fáj a hasa. De ahelyett, hogy pihent volna, leszaladt a játékboltba. Egy hatalmas dobozzal érkezett vissza. A dobozban színes papírok voltak, a rózsaszín papírra Milli köszönetet írt édesanyjuknak azért, hogy odaadóan gondoskodik róluk valamint megírta, mennyire szeretik őt. A többi színes papírból virágokat vágott ki és egy képeslapra ragasztotta őket. Végül ügyes kezei egy gyémánt matricákkal és színes szalaggal díszített kis ajándékdobozt készítettek, amelybe Milli a képeslapot helyezte el. A mackó kislány nagyon elégedett volt a végeredménnyel.
Amikor Oli és medve mama visszajöttek a sétából, a házikó ajtajában már várta őket a két mackó és a meglepetések. Amíg az édesanyjuk bontotta a kis papír dobozt, Oli egy csokor tulipánt szedett az előkertben, nehogy ő legyen az egyedüli, aki üres kézzel illetve manccsal gratulál édesanyjának Anyák napján. Végül mindenki megízlelte Brúnó tortáját. Még a fülük mögött is torta volt. Hát ilyen volt az első májusi vasárnap. Bár majdnem megfeledkeztek Anyák napjáról, Milli lélekjelenlétének köszönhetően sikerült az ünnepnapot megmenteni. Attól a naptól kezdve mindenki megjegyezte, hogy az első májusi vasárnap az édesanyáknak van szentelve.
