6 perc A szülői utasítás vagy tilalom néha csemetéink túlreagálásához vezet, amelyet gyakran kiabálás, sírás, düh vagy elutasító gesztus kísér. A dackorszak közönséges tüneteivel a szülők általában képesek megbirkózni. A gond akkor van, ha az ilyen jelenetek mindennapossá vállnak és a szülő elveszti a felettük való kontrollt. Ennek oka gyakran a nevelési hibákban keresendő, amelyek lehetővé teszik a legkisebb családtagoknak átvenni a hatalmat.
Egy bölcs buddhista mondás szerint „Egyéves koráig hercegként kezeld gyermeked, tizenkét éves koráig rabszolgaként bánj vele és tizenkét év felett legyen a barátod.“ Vannak szülők, akik elfelejtik kijelölni a határokat és hirtelen a jól nevelt apróságokból elkényeztetett hölgyek és szófogadatlan hercegek lesznek. Ezek a gyerekek sok közös jellemzővel rendelkeznek:
- teljesen figyelmen kívül hagyják a tilalmakat és az utasításokat;
- nincsenek tisztelettel szüleik iránt;
- akaratukat agresszív módon érvényesítik – kiabálással, erővel vagy az étel elutasításával;
- nem hajlandóak osztozkodni másokkal;
- gyakran ragaszkodnak bizonyos szertarzásokhoz;
- nem képesek kérni sem köszönetüket kifejezni;
- nehezen viselik a vereséget.
A szülő, aki eredeti szerepét nézve a gyermek tanítója és tanácsadója, egyszeriben egy tárgyaló pozíciójában találja magát, aki igyekszik a kis lurkót a bőrébe rázni. Sajnos sok esetben eredménytelenül. Ha az ehhez hasonló helyzeteket szeretné elkerülni, jó ha tudja, hol követi el a szülő a nevelésben a legtöbb hibát.
Megadja gyermekeinek az elsőt és az utolsót
A szülő feladata elsősorban gondoskodni a gyermekéről, bebiztosítani a fedelet a feje felett valamint megteremteni számára az otthon melegét. Ám ha teljesítjük gyermekeink valamennyi kérését és igyekszünk mindenben száz százalékig megfelelni nekik ez azt eredményezi, hogy mind az anyagi dolgokat mind pedig a szívességeket természetesnek tekintik, sőt másoktól is elvárják.
Gyakran megesik, hogy a szülő, csak hogy véletlenül sem „korlátozza“ a kis angyalkáját, nem szűri ki mi a jó és mi a rossz a számára. A kicsi megtehet bármit, játszhat bármivel beleértve a drága táblagépet vagy okostelefont. Azt eszik, amire éppen gusztusa van és a felnőtteknek szánt televíziós adást is nyugodtan megnézheti.
Minden gyereknek szüksége van a kijelölt határokra, csak így lehet a testi-lelki fejlődése egészséges. Egy gyerek nem képes önállóan felmérni, mi kedvező, helyes és megfelelő a számára, nem képes ésszerűen megítélni a hozzájutott információkat.
Mindent a gyermekei helyett csinál
Az igaz, hogy egy szülő hamarabb elbánik a szétszórt játékokkal és a piszkos edényekkel, de nem helyes, ha ez rutinszerűvé válik. Éppen ellenkezőleg, ezzel csak ártunk a gyereknek. Ha az ilyen szolgáltatásokhoz hozzászokott gyermeknek valaki felborítja a kényelmét, ez logikusan dacot vált ki nála.
Már a legkisebb gyermekeket szükséges felkészíteni az önállóságot megkövetelő jövőbeni életre. Fokozatosan hozzá kell őket szoktatni a nagyobb és nagyobb függetlenséghez és hagyni, hogy a feladatokkal és problémákkal segítség nélkül birkózzanak meg. Ideális, ha bizonyos teendőket, például a házimunkát rájuk bízzuk. Jó ha megtanulják, hogy a jutalom csak a kötelezettségek teljesítését követi.
Megindokolja gyermekei helytelen viselkedését
Hiba azt állítani: „Hiszen csak gyerekek. Majd kinövik.“ Nagy tévedés! Sosem indokoljuk a gyerekek korával a helytelen viselkedésüket. A szülők nem egyszer szégyenbe kerülnek a problémás gyerekek viselkedése miatt, főleg ha egy jelenet vagy dühkitörés a nyilvánosságon zajlik. A probléma lekicsinyelésével saját nevelési kudarcukat próbálják indokolni.
Elnézi, ha gyermekei nem tisztelik
Természetesen a kicsiket támogatni kell abban, hogy legyen merszük kifejezni saját véleményüket. De mi van akkor, ha gyengül a szülő tekintélye? A kis emberek nagy manipulátorok tudnak lenni márpedig ha a szülő engedi, hogy a gyermek sértegesse vagy vádolja anélkül, hogy ezért felelősségre vonná vagy csak csendben elviseli, hogy kérdései válasz nélkül maradjanak, szinte biztos, hogy ez a tiszteletlenség csak fokozódni fog – nem csak a szülő veszíti el a tekintélyét, de hasonló viselkedési mintában részesülnek más személyek is, köztük a nagyszülők, tanárok vagy a szomszédok.
Kevés időt tölt gyermekeivel
Ha már egyszer gyermekei vannak, működjenek mint egy család. A gyerekekkel egy organikus egységet alkotnak, ezért az időt is együtt kellene tölteniük. Ha a csöppséget a szülő állandóan elzavarja magától, mert éppen takarít, főz vagy saját tevékenységeire összpontosít, a gyermeke a más módon próbálja elnyerni a figyelmét – sokkal feltűnőbben és erőszakosabban. Ezzel ellentétben a közös játék mindkét oldalt gazdagítja. A gyerekekkel eltöltött idő lehetőséget nyújt sok más dolog megbeszélésére, elmagyarázására és a szülő is könnyebben megérti a kicsik világát.
Negatív példát mutat
Nem hiába a mondás miszerint saját magunkkal kell kezdeni a változást. A gyerekek remek megfigyelők és még jobb utánzók. Szüleik viselkedését azért utánozzák, mert hosszú időn át számukra ők az egyetlen példakép. Ha a szülő ígéretet tesz gyermekének, azt jó ha betartja. Ha ugyanis megszegi a szavát a gyermek úgy véli, hogy a másoknak tett fogadalom probléma nélkül elkerülhető.
Hasonló a helyzet a kiabálással. Ha a szülő nem tudja a tekintélyét természetes úton érvényesíteni, a nagyobb hangerő nem segít. Épp ellenkezőleg, a gyermek ilyenkor tehetetlennek, sokszor nevetségesnek tartja a szülőt, és legközelebb pontosan fogja tudni, mivel lehet kihozni a sodrából. Ráadásul a szülőt is kellemetlen érzés gyötörheti mert elveszítette a kontrollt a saját viselkedése felett.
Nem következetes
Ha nyolckor utasítja gyermekét az ágyba vagy a feladatai elmulasztásáért nem kap kimenőt, legyen következetes. Az alapvető dolgokban a legkisebb engedékenység is hatalmas hiba, mert alkalmat ad a gyerekeknek a határaik terjesztéséhez. A gyerekek bizonyos mértékig ravaszak és nagyon jól tudják, hogy ha egyszer a szülő engedett, legközelebb is megteszi.
Ha a gyerkőc már nem szeretne valamilyen foglalkozásra időt szánni, kérdezzen rá az okára. Ha valóban nem érdekli az adott tevékenység és inkább valami mással szeretne foglalkozni, váltson. Ám sokszor az egyedüli ok a lustaság vagy a kötelezettség alóli kibújás.
Jegyezze meg, hogy a nevelés alapja a következetesség. Bár a kijelölt határok a legkisebbek szemszögéből a függetlenségük és szabadságuk iránti támadásnak minősülhetnek, a gyermek első éveiben kulcsfontosságú szerepük van az oltalmazásuk szempotjából.
