Új gyermeknevelési trend a helikopter-szülő?

A helikopterek nem csak a magasban repkednek, de sok háztartásban is. Hallott már a helikopter-szülőről? Lehet, hogy Ön is helikopter-szülő? Tudjon meg többet arról, milyen következményekkel jár, ha állandóan gyermeke körül körözik.

Néha észre sem veszi, és pont olyan szülővé vált, amilyen sosem szeretett volna lenni. Állandóan ellenőrzi gyermekét, helyette oldja meg problémáit, nevében intézi a fontos és kevésbé fontos teendőket és mindenhová követi őt. Szinte megfojtja.

Mikor jelent meg a helikopter-szülő fogalma?

A helikopter-szülő nem a 21. század nevelési trendje. E fogalommal először az 1969-ben megjelent, Dr. Haim Ginott pszichológus, terapeuta és tanár Between Parent & Teenager című könyvében találkozhatunk, ahol az író egy olyan tini problémáit fejtegeti, akinek az anyja állandóan a feje felett köröz, mint egy helikopter.

Maga a helikopter-szülő elnevezés csak néhány évvel később, pontosan 1990-ben volt gyakorlatilag felhasználva Foster Cline és Jim Fay, gyermekfejlődéssel foglalkozó kutatók Parenting with love and logic című könyvében, ahol megemlítésre kerülnek a túlbuzgó, túlféltő szülők, akik gondok és terhek nélküli mesevilágot akarnak teremteni gyermekeik számára. De a jóból is megárt a sok.

A szándék jó, de...

Minden szülő a legjobbat szeretné gyermekének, és nincs ez másképp a helikopter-szülők esetében sem. Sajnos a túlságos gondoskodásnak ára van. Bizonyos helyzetekben és egy bizonyos egészséges határig a szülő jelenléte, segítsége hasznos, ám az állandó bevatkozás több kárt okoz, mint hasznot. Elsősorban tini korban a helikopter-szülő viselkedésével nem készakarva korlátozza gyermeke szabadságát, sőt sok esetben zavarba hozza őt mások előtt.

Ha az alábbi jellemzők valamelyike Önnél is megtalálható, ideje leszálni és csak akkor segíteni gyermekét, ha arra valóban szüksége van.

• Nyomában van a játszótéren. Vagy egyenesen fogja a kezét. Gyermeke el van tiltva a mászástól, a labdázástól, a homokozástól. Minden lépését Ön diktálja.
• Ön dönt a tanórán kívüli foglalkozásokról, szakkörökről, bizonyos tanárokat követel, sőt, az is az Ön kezében van, ki lehet gyermeke barátja.
• Ha gyermeke sírva érkezik haza, mert más gyerekek bántalmazták, azonnal telefonhoz kap, és oldja a helyzetet.
• Állandóan gyermeke sikerei után érdeklődik. Rosszabb jegy esetén azonnal a tanár után rohan és magyarázatot kér. Biztos abban, hogy a gyengébb tanulmányi eredmény a tanár hibája.
• Elvégzi gyermeke házifeladatát. Szó szerint leírja azt. Más dolog, ha segíti gyermekét a feladat megírásánál vagy megoldásánál, de csak azért átírni gyermeke angol leckéjét, mert ma a kicsi nem volt jó passzban és más körülmények között biztosan jobban írta volna meg, kissé bizarr.
• Idősebb gyermeke sem segít a házimunkában. Nincsenek e téren kötelességei. Nem kell megágyazni, elrakni az edényeket, elmosogatni stb.
• Akadályozza gyermekét abban, hogy a korának megfelelő feladatokat önállóan végezze. Egy tinit nem kell orvoshoz kísérni, sem az üzletbe, sőt a kutyát is képes egyedül sétáltatni.

Ez csak a töredéke annak, ami fellelhető egy helikopter-szülő viselkedésében. Ahogy telik az idő egyre több feladatot vesz le a gyerek válláról és képes akár felnőtt korában a felettese után menni és béremelést kérni. A szülő a viselkedésével azt közvetíti gyermeke felé, hogy nem elég jó és nélküle nem boldogul az életben.

Mik a következmények

Minden nevelési formának, amennyiben eltúlozzuk, következményei vannak. Bár a helikopter szülőt nem a rossz szándék vezeti, a túlféltő magatartásnak „mellékhatásai“ a gyermeken idővel megmutatkoznak. Íme, az öt leggyakoribb:

• Az idegrendszer elégtelen fejlődése és érése. Mivel a helikopter-szülő szinte minden szituációt a gyermek helyett old meg, így az sokkal kevesebb konfliktushelyzetnek illetve döntéshozatalnak van kitéve. Ez befolyással van a prefrontális agykérek fejlődésére, ahol a problémamegoldó gondolkodás központja lakozik.
• Az érzelmek megfelelő kezelése. A túlféltő szülők gyermekei nehezebben birkóznak meg az érzelmekkel. Tudományosan bizonyított, hogy a „helikopterek“ gyermekei már 5 éves korukban képtelenek elfogadni a negatív választ, gyakrabban szenvednek dührohamokban, türelmetlenek, nem képesek más gyerekekkel játszani, osztozni. Idősebb korban gondjuk van az érzelmek kimutatásával. Nem tudnak veszíteni, mert mindig és mindenben elsők voltak.
• Alacsony önértékelés és önbecsülés. A szülő állandó jelenlétének köszönhetően a gyerek nem bízik önmagában. Meg van győződve arról, hogy amit csinál, nem elég jó, hiszen a szülő állandóan ellenőrzi és kijavítja őt. Ez a viselkedés kisebbségi érzéshez vezethet, a gyermek értéktelennek, haszontalannak hiszi magát, úgy gondolja, nem lehet elég jó a szülei nélkül. És ez nem csak a kreativitás területére hat ki, de a mindennapi életre is, így például egy egyszerű portörlésre.
• Problémamegoldó képesség hiánya. Ha a szülő kéznél van, nem kell a kisujját sem mozdítania. Ezért nem képes megbirkózni a veszteséggel, kudarccal, csalódással, vereséggel, változásokkal, sőt a sikerrel sem. A szülő védelme alatt nincs lehetősége fejleszteni a konfliktusoldó készségeit valamint a frusztrációs toleranciát. Ezen fontos pszichológiai jellemzők hiánya nagy hátrányt jelent a fiatalok számára a valódi életben, munkahelyen.
• Labilis mentális egészség. Ez a nevelési forma a mentális egészségre is kihat és növeli a depresszió és szorongás kialakulásának a kockázatát. A helikopter-szülők gyermekei kevésbé nyitottak az új ötletekre, sebezhetőbbek, félénkebben és ingerlékenyebbek.

Minden szülő hajlamos kicsit helikopter lenni, amely készen áll felszállni a vészhelyzetben. Bármilyen nevelési formát is választ, fontos egy bizonyos egészséges mérték betartása, hiszen viselkedésünkkel nem csak gyermekeink jelenét, de jövőjét is formáljuk.