Az óvodai közösségben a gyerekek nem csak a szociális élet és egymással való tisztelettel teli kommunikáció alapjait sajátítják el, de néha a csúnya szavak is rájuk ragadnak. Ez akkor is megtörténhet, ha odahaza szépen beszélnek egymással. Mit tehet ilyenkor és hogyan kezelje e problémát?
Az apró gyerekek csak a környezetükben elhangzó szavakat használják és ez a csúnya szavakra is érvényes. A szavak utánzása természetes módja szókincsük bővítésének. Nem megbántani vagy megsérteni akarják a másikat. Ha szűkebb környezetükben gyakran szembesülnek csúnya szavakkal, automatikusan elkezdik használni anélkül, hogy értenék vagy értelmeznék valódi jelentésüket. Sőt gyakran teljesen más összefüggésben használják.
A csúnya szavakra nagyobb hangsúlyt helyezünk, ami azonos azzal, mintha egy írt szövegben a szavakat aláhúznánk. A gyerekek számára ezért könnyebben megjegyezhetőek és vonzóbbak.
Az idősebb gyerekek, kisiskolások, már képesek felismerni a szavak értelmét és az őket kísérő indulatokat valamint azt is, mikor és miért hangzanak el a felnőttek szájából. Tudatában vannak a sértő, bántó jellemükkel. Gyakran csak azért használják, hogy magukra hívják a szülők és környezetük figyelmét, még ha negatív módon teszik is azt. Nem ritkán a legalkalmatlanabb pillanatokban beszélnek csúnyán, például vásárlás közben vagy tömegközlekedési eszközön utazva ahol több ember is összegyűlt. Próbára teszik a felnőttek türelmét, sőt gyakran azért alkalmazzák a „menő“ szavakat, hogy barátaik szemében vagányabbnak tűnjenek.
7 tanács a probléma kezeléséhez
- Vegye figyelembe a gyermek életkorát. Ha káromkodás közben a kicsi nem tudatosította a szó negatív értelmét vagy egyáltalán nem sejtette bántó jellemét, egyszerűen ne vegye figyelembe. Ne beszéljen róla, ne legyen meglepődve, ne sértődjön meg. Bármilyen reakció csak felhívná gyermeke figyelmét a trágár szavakra.
- Nem érdemes túlreagálni a helyzetet. Ha nagy hűhót csap a szitkozódás körül, csak növeli az esélyét annak, hogy a kicsi valóban élni fog a nem éppen szép kifejezésekkel. Egyszóval rájön, mivel lehet Önt kihozni a sodrából és eszközként használja amikor figyelemre vágyik vagy gyerekes módon szeretné „megbüntetni.
- Nevetgéléssel próbálja oldani a kellemetlen helyzetet? Nem igazán jó ötlet, még akkor sem, ha valóban viccesen hangzik gyermeke új szótára. Igyekezzen pókerarcot vágni. Ha csemetéje mulatságosnak minősíti a helyzetet, nagy valószínűséggel a jövőben is él a lehetőséggel.
- Ne figyeljen a vaskosabb szavakra akkor sem, ha düh vagy idegesség kíséri őket. Papolással csak olajat önt a tűzre. Amire ilyenkor gyermekének szüksége van, az a megnyugvás. Elsősorban a dühkitörés okát hárítsa el és csak azután térjen át magára a káromkodásra.
- A gyereknek tudniuk kell, miért nem helyes szitkozódni. Tisztázza gyermekével, hogy az ocsmány szavak megbánthatnak, megsérthetnek másokat. Példaként cserélje fel a szerepeket – vajon hogy érezné magát, ha őt érnék a bántó szavak? A gyerekek gyakran azzal indokolják viselkedésüket, hogy „az oviban a többiek is így beszélnek“. Ilyenkor magyarázza el neki, hogy a családtagok közötti szeretet nem ad okot arra, hogy csúnya szavakkal címezzék egymást.
- Ha már elhagyta gyermeke száját az illetlen kifejezés, finoman javasoljon egy elfogadhatóbb alternatívát – használjon különböző vicces szavakat például a törpiskoláját! Vegye játéknak és csöppségével együtt próbálják a csúnya kifejezést szalonképes szóval helyettesíteni.
- A pszichológusok gyakori tanácsai közé tartozik a szavak két csoportba – a „piszkos és tiszta“ csoportba - való felosztása valamint annak kihangsúlyozása, hogy a „piszkosan beszélő“ emberektől a többiek inkább tartózkodnak, akár csak a szennyezett ruhát viselőktől. Csak akkor folyamodjon büntetéshez, ha már minden kötél szakad: „Szitkozódni akarsz? Akkor felejtsd el az édességet.“
A televízió hatása
Manapság a kicsik naponta tanúi a filmekből és tévéből eredő káromkodásnak. Szinte lehetetlen elkerülni. Ha nem szűri ki az adás tartalmát, könnyen megeshet, hogy gyermeke szókincse néhány nem illő kifejezéssel bővül. És nem csak a szavak jelentéséről van szó, de arról is, milyen módon vannak előadva a különböző fiktív történetekben. Ami még rosszabb, a gyerekek nincsenek tisztában a filmhősök vagy mesefigurák viselkedésével, félreértelmezhetik azt és abban a tudatban élhetnek, hogy ez így helyes. Ilyenkor érdemes megmagyarázni, hogy csak kitalált figurákról van szó és a valóságban az emberek illedelmesen viselkednek egymáshoz. Kérdezze meg gyermekét ő hogy viselkedne az adott helyzetben? Milyen más szavakat használhatna?
Az önkontroll jelentősége
Ha egy óvodás káromkodik, valószínűleg családon belül tanulta el. Bár a felnőttek többsége nem beszél csúnyán munkahelyén vagy a nyilvánosságon, ám odahaza mintegy feszültséglevezetésként elejtenek egy-két szitkot. Nem mindig vagyunk képesek kordában tartani az érzelmeinket és egy óvatlan pillanatban egyszerűen kicsúszik a szánkon a rossz szó. A csöppségek viszont mindent hallanak és a hallottakat gyorsan beépítik szókincsükbe, hogy aztán nagy pompával az óvodában előadják.
Elsősorban kezdje saját magánál. Nem csak a családon belüli kommunikáció terén, de mindenütt, ahol csemetéi is megfordulnak. Ha trágár szavakkal nevezzük meg a járókelőket, az autóvezetőket, a kollégáinkat vagy szomszédainkat, gyermekünk természetesnek értelmezi e viselkedésformát. Minden alkalommal, amikor csúnya szó hagyja el a száját, kérjen bocsánatot a megbántott személytől vagy gyermekétől. Csakis így tanulja meg, hogy csúnyán beszélni egyszerűen nem illik.
Ön milyen módszerrel szoktatta le csemetéjét a káromkodástól? Ossza meg velünk kommentben.