Amikor a szoptatás nem megy

Szoptatni nem kötelezettség, hanem kiváltság. Az anyatej nem csak táplálék, de hozzájárul a gyermek immunrendszerének fejlődéséhez és az anya és a baba közötti kötelék kiépítéséhez. A szoptatás nem minden esetben kellemes és problémamentes, sőt néha nem is lehetséges. Mit tehet a kismama, ha szoptatási problémák lépnek fel?

A helyes szoptatás alapja a megfelelő testhelyzet, a baba helyes mellre helyezése és mellre tapadása. A baba akkor van helyesen a mellre tapadva, ha a mellbimbó és a bimbóudvar egy része a baba szájában van. A mellrehelyezés előtt megérinthetjük a mellbimbóval a baba felső ajkait, hogy az minél szélesebre tárja a száját. Ilyenkor helyezzük a mellet a baba szájába úgy, hogy az álla érje a mellett először és az mellretapadás után is az orr és a mell között rés maradjon. A baba feje így enyhén hátrahajlik, ami lehetővé teszi az erőteljes szopást. A mellrehelyezést a bőrkontaktus is elősegíti, mivel stimulálja a mama és a baba ösztöneit.

Amikor a szoptatás fájdalmas

A szoptatás csodával határos mindaddig, amíg nem jelentkeznek problémák, mint amilyen például a kisebesedett mellbimbó. Kiváltó oka leggyakrabban a helytelen mellrehelyezés vagy rossz szoptatási technika. Már egyetlen rossz mellrehelyezés is sérülést okozhat a mellbimbón. A kisebesedett mellbimbók nagyon fájdalmasak és gyakran a szoptatás elhagyásához vezetnek. Kezelésük természetes lanolin tartalmú készítményekkel ajánlott, melyek ártalmatlanok a baba számára is. Az ilyen típusú krémeket nem szükséges szoptatás előtt lemosni a mellről. Van akinek a saját medicinája segít – azaz a mellbimbók anyatejjel való kenegetése. Megelőzésként a szoptatási testhelyzetek váltakozása ajánlott, továbbá javasolt a mellbimbók szárazon tartása, szellőzése. Kerülje gyakori mosásukat, hogy nesértse meg a mellbimbók védelmét biztosító zsírréteget.

Nem éppen ideális mellbimbó

Szoptatásnál a mellbimbó formája illetve annak mellszövetből való kiemelkedése is szerepet játszik. Ennek alapján három típusú mellbimbót határozunk meg – normál mellbimbó, lapos mellbimbó és befelé forduló mellbimbó. A lapos mellbimbó olyan, amely ingerlés vagy hideg hatására kiemelkedik. A befelé forduló mellbimbó ingerlés hatására sem emelkedik ki a mellszövetből. Az utóbbi két mellbimbóval is lehetséges a szoptatás, csak több türelmet és gyakorlatot igényel, nem ritkán szoptatási tanácsadó segítségére is szükség van. A baba bármilyen mellre képes rátapadni, igaz néhány napig eltarthat, míg megtanulja. Ilyenkor is fontos lefejni a tejet és a szoptatás előtt ingerelni a mellbimbókat, hogy azok kiemelkedjenek. Ezt teheti dörzsöléssel vagy hideg jégkockával, súlyosabb esetekben használhat bimbókiemelőket, melyek melltartóba helyezve állandó nyomást gyakorolva a mellbimbót a bimbókiemelő nyílása felé irányítja. Figyelem, nem felcserélendő a bimbóvédővel!

Szoptatási krízis

A következő nehézség ami a szoptatás során bekövetkezhet a szoptatási krízis, amikor az anya úgy érzi, nincs elegendő teje. Ez általában a növekedési ugrás időszakjaiban szokott jelentkezni, azaz a 3-6 hetes valamint a 3-6 hónapos babáknál. Ebben az időszakban a tejtermelődés igazodik a csecsemő igényeihez. A tejmennyiséget a rendszeres fejéssel, mindkét mellből való szoptatással és gyakori mellrehelyezéssel növelheti. Ha ebben az időszakban a babának tápszert adna, csökkentené a mellrehelyezések számát és végső esetben a tejtermelést.

Ismét a mellek...

Az egyik ok, amely készteti a kismamákat a szoptatás abbahagyásához, az elzáródott tejcsatorna és mellgyulladás (masztitisz). Az elzáródott tejcsatorna a mellen jelentkező fájdalmas csomóban nyilvánul meg. Kiváltó oka általában a rossz szopási technika. Szoptatás előtt ajánlott az érintett területet meleg vízzel felmelegíteni és szétmaszírozni. Két szoptatás között használhat hűsítő vagy túró pakolást. Az elzáródott tejcsatorna mellgyulladáshoz vezethet, melynek tipikus tünetei a láz, hidegrázás valamint az érintett terület fájdalma és pirosodása. A masztitisz antibiotikumos kezelést igényel. Szoptatni ilyenkor is lehetséges, elegendő a gyógyszer alkalmazásai között lefejni a tejet.

Amikor a baba részéről van a probléma

A helyes szoptatás akadálya néha a baba oldalán található. Komoly szoptatási nehézségeket okozhat a baba lenőtt nyelve. Helyes mellretapadás esetén a nyelv a mellbimbó alatt van. Lenövés esetén a nyelv kevésbé mozgékony, a baba nem képes megfelelően szopni – ingerült, nem hízik, sokáig van a mellen. A nyelv dörzsölheti a mellbimbót és annak kisebesedéséhez vezethet. A babák a nyelv elégtelen mobilitását az állkapocs nagyobb nyomásával, a mellbimbó rágcsálásával, szopogatásával ellensúlyozza. Lenövés gyanúja esetén figyelje a baba mellretapadását és a mell kiürítését. Ha a gyanú bebizonyosodik, a gyerekorvos, otorinolaringológus, sebész vagy gyerek fogorvos felcsípi a nyelvféket. A baba továbbá szenvedhet olyan egészségi problémákban, amelyeknél a szoptatás ellenjavallott. Ilyenek lehetnek a bizonyos veleszületett metabolikus betegségek vagy a hiányzó szopó-reflex.

Minden a fejben dől el

A szoptatás a világ legtermészetesebb dolgának tűnhet, míg nem lépnek színpadra a nehézségek. A szoptatási problémák eredetében nem csak a test, de a lélek is szerepet játszik. A felborult lelki egyensúly, kevés pihenés, önbizalomhiány vagy az elhatározás, hogy nem akarok vagy csak rövid ideig fogok szoptatni, mind gátolhatják a szoptatást. A lélek állapotának a szerepe vitathatatlan. Az elsőszülő nőknél nem ritka az ingerültség, sírhatnék, hiszen nem csak az új szereppel kell megbirkózniuk, de szülés után a testükben keletkező hormonviharral is, amely csak fokozatosan kerül újra egyensúlyba. Maga a stressz is negatív értelemben befyolyásolja a szoptatást és a tejtermelést. Támaszként bátran hívjon fel egy tapasztalt szoptatási tanácsadót.

Karolina története

Néha a szoptatási tanácsadó és az édesanya igyekezete sem garantálja a 100% sikert. Ha minden igyekezet ellenére a szoptatás nem megy, jöhet a cumisüveg és a tápszer. Hasonló volt a helyzet Karolinánál is, aki 28 éves korában szülte első gyermekét: „Ha akkoriban valaki azt mondja, hogy a szoptatás számomra küzdelem lesz, nem hiszem el. Terhesség során elegendő időm volt arra, hogy felkészüljek az anyaságra. Rengeteget olvastam különböző nevelési technikákról, a babahordozásról, kapcsolati nevelésről, a szülésről és annak közvetlen hatásáról a baba lelkére. A szoptatásról nem tudtam semmit, minek is, hiszen természetes dolog, nem kell tanulni. De már a szülészeten kinyíltak szemeim. Míg a körülöttem lévő többi anyuka vidáman szoptatott az első pillanatoktól kezdve, én éppen az ellenkezője voltam. A bonding ellenére a csöppség nem tudott a mellemre tapadni. Minden pillanatban gyakoroltam, mellre helyeztem a kisfiamat, de ő nem volt hajlandó együttműködni. A helyzetet nem könnyítette az sem, hogy a tejtermelés csak az ötödik napon indult be.“ Karolinát hazaengedték és a szoptatási tanácsadó bimbóvédővel tanította meg szoptatni, nélkülük egyszerűen nem ment.

Egy hét után rájöttem, hogy a bimbóvédők nagyon korlátoznak. „Igény szerint szerettem volna szoptatni ami a bimbóvédőkkel bonyolult volt. Nem igazán vagyok oda a nyilvános helyen való szoptatásért, még ha szilikon bimbóvédőket kellene a mellemre helyezni és biztosítani hogy ott is maradjon, úgy búcsút inthetek a diszkrét szoptatásnak. Elhatároztam, hogy ismét segítségre hívom a szoptatási tanácsadót. Tanácsainak köszönhetően a szoptatás beindult. Sajnos, egy héttel a látogatása után a tej mennyisége csökkent, ezért megint felhívtam és ő megerősítette az állapotot. Különböző növényi készítményeket, gyógynövényeket, tejserkentő teákat vásároltam,“ teszi hozzá Karolina. Ez az időszak nem csak lelkileg, de pénzügyileg is megviselte, hiszen a két hétre elegendő készítmények majd 10 000 Ft kerültek. Elsőszülött kisfia ennek ellenére állandóan éhes volt. Nem segítettek a telefonon lévő barátnők tanácsai sem, a baba éjjel-nappal sírt és lusta volt azt a kevés tejet is kiszívni, amelyet Karolina termelt.

Ezért néhány héten keresztül lefejte a tejét és vékony cső segítségével szoptatott. „Kimerültek voltunk, én és a férjem is, mivel a csővel való szoptatás plusz egy pár kezet igényel. Nálam bekövetkezett a baby blues azaz a szülés utáni depresszió. Sírtam, szemrehányásokat tettem magamnak, hogy nem vagyok képes megetetni saját gyermekem. Nem egyszer eszembe jutott, hogy véget vetek a kínoknak és tápszer után nyúlok. Amikor gondolataimat megfogalmaztam és édesanyák egy csoportjának elmondtam, támogatás helyett olyan vélemények áradata lepett el, melyek szerint a tápszer maga a pokol és igyekezzek jobban. Lehet hogy épp a környezet nyomása alatt döntöttem úgy, hogy nem adom fel,“ folytatja Karolina.

A tej mennyisége megnőtt, kisfia ismét szopni kezdett, de a szoptatás nem okozott többé örömet. Nem érezte közben a szeretet áradatát, ellenkezőleg idegesség és szorongás gyötörte. Öt hónapos korában bekövetkezett kisfiánál a szopási sztrájk. Inkább sírt, mintsem a mellre tapadt volna. Ebben az időszakban azt a tanácsot kaptam, hogy egészségügyi problémáim miatt hagyjam abba a szoptatást, es bevallom, megkönnyebbültem. Megvettem a tápszert és tudják mi történt? Kisfiam eddig sosem volt annyira elégedett, mint az első üveg tápszer után. Amikor láttam boldog arcát, tudtam, hogy jól döntöttem. A szorongások elmaradtak és sokkal jobban kezdtem élvezni az anyaságot. Hiszen ha boldog az anya, boldog a baba is,“ fejezi be történetét Karolina.